A második randija.
Továbbra is ijesztgetem a gazdijelöltjét, hátha eltántorodik a dologtól és megmenekül a sorsától, de egyelőre állja a sarat. Pedig tegnap végre nem csak beszéltünk róla, hogy nem a legegyszerűbb kutya, hanem a séta közepén lement a roló és kapott egy teátrális, csillapíthatatlannak tűnő üvöltőrohamot, úgyhogy prezentálni is tudtam a szóban forgó problémát. Esküszöm, én legszívesebben átdobtam volna az ellenséghez, de gazdijelölt továbbra is szilárdan hisz benne,hohy Siska a világ legjobb kutyája. Úgy kell neki. Szóval lassan elkezdjük Samunak hívni, az ivartalanítás után 24 órával meg dobom is ki a bőröndjét az ablakon. Mikor valakinek nemet kell mondani, mert nem tudjuk ketfele tepni a kutyat (bar neha szeretnem).
Elegge gyulolom ezt az erzest, de megis azt szeretnem, hogy a legjellegtelenebb jatszoteri keverekunknel is egymasnak adjak a gazdik a kilincset. Hogy ne azon kelljen gondolkodni, kinek kell egy beszari/csipkedos/panikolo/antiszocialis szorcsomo, hanem azon, hogyan mondjam meg a masodik helyezettnek, hogy nem ove lett az alomkutya. Ha nem is gazdas meg, lassan a finisben vagyunk. Es csak gogy latszodjon, mennyit szamit 2 honap egy kutyaeletben, ezt csak igy itthagyom. |