"Pogi- munkanevén Csúzli- A Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány védence. Fiatalka még a maga 11 hónapjával, mégsem volt egy matyóhímzés az előélete: két fogát valaki kiverte/kirúgta/elvitte a cica, orrocskáján pedig régi sérülés nyoma látható- utóbbi egyébként egész praktikus, mert a világító rózsaszín foltja alapján vaksötétben is megtalálható a kutya ultrahang és napelemes elemlámpa nélkül is. Elképzelhető, hogy sérüléseit a Jetivel való találkozásakor, esetleg egy kiscicacsalád lakástűzből való kimentése közben szerezte, de azért mi ebben erősen kételkedünk. Már csak azért is, mert a Jetitől nem tart kicsit sem, az emberektől meg egy kicsit de.
Na de kezdjük az elejéről, kívülről befelé: külsejét tekintve egy panelnémetjuhászba oltott játékmaci (megvan gyerekkorból a tömött szőrű, sárga gombszemű barna plüssmackó? na, pontolyan), méretben semmiféleképpen nem passzoló és egyébként totálisan kezelhetetlen fülekkel, amik abszolút a maguk életét élik hol hátrafordulva, hogy előre himbálva, hol oldalra repülve. Maga a Canis Hungaricus: az igazi magyar mindentbelekutya, akiből mégis csak egy van, hiszen fajtaklubja nincsen, standardje még annyi sem, úgyhogy még egy ilyet sehol, semennyi pénzért nem lehet találni.
Olyan magas, ahány centi és pont olyan nehéz, amennyi kiló (jó, oké, 16 és fél kiló, nem egy nyerges vontató). Elöl van az eleje, hátul a hátulja, középen van a kutya nagyrésze, ezt az orvos is megállapította. Kétoldali egészséges mozgással és közepesen szelektív hallással rendelkezik, a zacskócsörgés és pórázelőszedés frekvenciatartományában tökéletesen hall, a gyere ide, gyeremárbe, megfogokfagyni, gyeremárbekönyörgöm-tartományban még javítgatásra szorul.
A belseje még a külsejénél is izgalmasabb: csupaszív, csupajó, csudaédes, akár egy forrest Gump-Danny deVito hibrid. Tökmindegy, mit csinál, szeretni kell. A rosszalkodást hírből sem ismeri, nem rágta meg sem a nagyit, sem a kanapét, a kutyákkal írtó jófej, még azzal is, aki legszívesebben földet fötörne rá jó vastagon, a nála kisebb állatokat (cica, madár, rágcsáló, sün) pedig eleinte nem érti, de aztán úgy van vele, mint én négy évesen karácsonykor a csillagszóróval: hát igen, ez nagyszerű, légyszi vigyétek már az arrcomból.
Energiaszintjét tekintve kiköpött olyan, akár egy rendkívül agilis háromujjú lajhár, csak ő nem a fán csüng naphosszat, hanem az elérhető legpuhább felületen hencsereg változatos pózokban. Jó, hát sétálni azért szeret, de egy 2-3 órás gigatúra után négy napig alszik, szóval attól nem kell tartani, hogy várromosat kezd játszani a lakásban, amíg a gazdi odavan. Az egyedüllétet alvással és a közgazdaságban kialakult szorult helyzeten való elmélkedéssel tölti, nem gondolja, hogy az artikulálatlan üvöltésétől szublimál a bejárati ajtó, vagy ha szétcincálja a bármit, nyilván hamarabb hazajövünk.
Mindenben szeretne résztvenni, de ő nem az a figura a sörözőben, aki este háromnegyed nyolckor már 12 pálinkát egyensúlyozva táncikál az asztalon rózsaszín tütüben: ő az a srác, aki hazaviszi az előző srácot és közben leolvasztja a lányokról az erényövet. Nagy szívrabló, először úgy tesz, mintha minden percben attól félne, rúg rajta egyet-kettőt az ember, majd mikor már kellően megengedőre sajnálta magát az illető, azon veszi észre magát, hogy kitúrták az ágyából, pofátlanul beleesznek a spagettijébe, az utolsó forintjait kutyacsokira költi és állandóan vakargatnia kell egy tömött bundás fejet, különben jön a lélekbe hasító érzelmi terror, amit egyébként nem kívánunk senkinek sem.
Ő a megtestesült Ideális Első Kutya: agresszió annyi van benne, mint egy elázott gyufásskatulyában, így emberekkel és kutyákkal is pompásan kijön, a kisállatokat nem bántja, tökéletesen sétál pórázon, megbízhatóan szobatiszta és ha övé a lakás, nem foglalja el magát hülyeségekkel. Az alap vezényszavakkal már ismerkedik, a BKK egyes járataira szinte már hazajár, kiváló asszisztens a munkában és amint befordítható hüvelykujjat növeszt, a ház körül is rengeteget fog tudni segíteni.
Olyan, akár egy összeragasztott pizzásdoboz: nehéz kinyitni, de nagyon megéri, így örökbefogadása előtt személyes találkozó és kölcsönös szimpátia szükségeltetik."
Na de kezdjük az elejéről, kívülről befelé: külsejét tekintve egy panelnémetjuhászba oltott játékmaci (megvan gyerekkorból a tömött szőrű, sárga gombszemű barna plüssmackó? na, pontolyan), méretben semmiféleképpen nem passzoló és egyébként totálisan kezelhetetlen fülekkel, amik abszolút a maguk életét élik hol hátrafordulva, hogy előre himbálva, hol oldalra repülve. Maga a Canis Hungaricus: az igazi magyar mindentbelekutya, akiből mégis csak egy van, hiszen fajtaklubja nincsen, standardje még annyi sem, úgyhogy még egy ilyet sehol, semennyi pénzért nem lehet találni.
Olyan magas, ahány centi és pont olyan nehéz, amennyi kiló (jó, oké, 16 és fél kiló, nem egy nyerges vontató). Elöl van az eleje, hátul a hátulja, középen van a kutya nagyrésze, ezt az orvos is megállapította. Kétoldali egészséges mozgással és közepesen szelektív hallással rendelkezik, a zacskócsörgés és pórázelőszedés frekvenciatartományában tökéletesen hall, a gyere ide, gyeremárbe, megfogokfagyni, gyeremárbekönyörgöm-tartományban még javítgatásra szorul.
A belseje még a külsejénél is izgalmasabb: csupaszív, csupajó, csudaédes, akár egy forrest Gump-Danny deVito hibrid. Tökmindegy, mit csinál, szeretni kell. A rosszalkodást hírből sem ismeri, nem rágta meg sem a nagyit, sem a kanapét, a kutyákkal írtó jófej, még azzal is, aki legszívesebben földet fötörne rá jó vastagon, a nála kisebb állatokat (cica, madár, rágcsáló, sün) pedig eleinte nem érti, de aztán úgy van vele, mint én négy évesen karácsonykor a csillagszóróval: hát igen, ez nagyszerű, légyszi vigyétek már az arrcomból.
Energiaszintjét tekintve kiköpött olyan, akár egy rendkívül agilis háromujjú lajhár, csak ő nem a fán csüng naphosszat, hanem az elérhető legpuhább felületen hencsereg változatos pózokban. Jó, hát sétálni azért szeret, de egy 2-3 órás gigatúra után négy napig alszik, szóval attól nem kell tartani, hogy várromosat kezd játszani a lakásban, amíg a gazdi odavan. Az egyedüllétet alvással és a közgazdaságban kialakult szorult helyzeten való elmélkedéssel tölti, nem gondolja, hogy az artikulálatlan üvöltésétől szublimál a bejárati ajtó, vagy ha szétcincálja a bármit, nyilván hamarabb hazajövünk.
Mindenben szeretne résztvenni, de ő nem az a figura a sörözőben, aki este háromnegyed nyolckor már 12 pálinkát egyensúlyozva táncikál az asztalon rózsaszín tütüben: ő az a srác, aki hazaviszi az előző srácot és közben leolvasztja a lányokról az erényövet. Nagy szívrabló, először úgy tesz, mintha minden percben attól félne, rúg rajta egyet-kettőt az ember, majd mikor már kellően megengedőre sajnálta magát az illető, azon veszi észre magát, hogy kitúrták az ágyából, pofátlanul beleesznek a spagettijébe, az utolsó forintjait kutyacsokira költi és állandóan vakargatnia kell egy tömött bundás fejet, különben jön a lélekbe hasító érzelmi terror, amit egyébként nem kívánunk senkinek sem.
Ő a megtestesült Ideális Első Kutya: agresszió annyi van benne, mint egy elázott gyufásskatulyában, így emberekkel és kutyákkal is pompásan kijön, a kisállatokat nem bántja, tökéletesen sétál pórázon, megbízhatóan szobatiszta és ha övé a lakás, nem foglalja el magát hülyeségekkel. Az alap vezényszavakkal már ismerkedik, a BKK egyes járataira szinte már hazajár, kiváló asszisztens a munkában és amint befordítható hüvelykujjat növeszt, a ház körül is rengeteget fog tudni segíteni.
Olyan, akár egy összeragasztott pizzásdoboz: nehéz kinyitni, de nagyon megéri, így örökbefogadása előtt személyes találkozó és kölcsönös szimpátia szükségeltetik."
2017-ben gazdisodott.