"Panka (aki leginkább a Pinki névre hallgatgat a családon belüli félreértések elkerülése miatt) az Ebremény Kutyavédő Egyesület védence.
13 kilogram, színét tekintve a menzás tojásleves és a vadmalac között hezitál, korát tekintve körülbelül egy éves, alánézve szuka, orvosilag ivartalanított, egyébiránt egészséges, mint a makk, a szakáll pedig valószínűleg egy tévedés eredménye, dehát láttunk már szakállas nőt, aki többre vitte sokaknál, úgyhogy nem csúfoljuk vele.
Sötétben, messziről hasonlít egy ír terrierre, közelebb érve a Nicsak, ki beszél Mázlijára hasonlít kicsiben, nagyon közel érve meg kit érdekel, mire hasonlít, hát atomcuki.
Előéletéről nem sokat tudunk, de a mese kedvéért állapodjunk meg abban, hogy egy Szíves Bocsos nyalóka-fáról zuhant le figyelmetlenségből, aztán nem tudott visszamászni- és bumm, így került az egyesülethez.
Nehéz az ilyen kutyákról egyébként bármit is mondani, mert az ember ha csak rágondol a szakállas kis pofájára, legszívesebben eldobna mindent és szaladna, felkapná a tizenhárom kilós kis testét és egérhangon visítva addig ölelgetné, míg a szuszt is kinyomja szegény állatból. Tényleg, láttunk már 2 méteres férfit hanyattfekve gügyögni neki, szóval nehéz mellette tisztességes felnőtt emberként viselkedni, na.
Igazi óvatos optimista, valószínűleg volt azért egy-két rossz élménye a múltban, de nem rendült meg tőlük igazán. Imádja az embereket, mindennek és mindenkinek telipofás vigyorral tud örülni, ha pedig időnként elbizonytalanodik, ugrálva-lapulva ugat, de közben úgy csóvál, hogy néha egyrészt attól félünk, hogy kirepül az ablakon a teljes hátsó testfele és mehetünk le megkeresni, másrészt hogy valami komoly görcsrohamot kapunk a röhögéstől.
Baromira szeretne megfelelni, a papagájketrecet percekig figyelte, majd megállapította, hogy ezeket az érdekesen kicsi kutyákat valószínűleg azért zárták be, mert rosszak voltak, úgyogy folyton azon van, hogy mindent jól csináljon. Persze van benne egy-két vonás, ami tipikusan a csavargó kutyák jellemzője, a nagyrészüket pár nap alatt már elhagyta, de egy-két dolgon azért még finomhangolunk. Szép lassan megérti, hogy az asztalon lévő dolgok azért vannak az asztalon, hogy a kutyák ne érjék el, és ez arra az esetre is érvényes, ha elérik. Öt nap alatt is szép eredményt ért el, mostmár nem lendületből tehénkedik fel a konyhaasztalra, hanem előtte körülnéz, vajon látjuk-e.
A jó hír, hogy elképesztően tanulékony és együttműködő, így nem lesz nehéz kinevelni belőle a self-service üzemmódot, cserébe rengeteg jópofa dologra lehet megtanítani a tarotkártya-vetéstől a csekkbefizetésig, relatíve kevés energiabefektetéssel.
Persze minden szentnek maga felé hajlik a hüvelykujjmentes, enyves kis mancsa, nemkülönben Pinkinek is, az egyetemes tudását nyilván felhasználja a saját céljaira is. A kilincs működési elvére hamar rájött és a megszerzett tudást elég önkényesen is alkalmazza, úgy is mint gardróbszobába önbeengedés, ablakba felülés, karácsonyi ajándékok összetaposása, illetve a reggeli levegőzés után kertből önmagát bebocsájtás. Ez elsőre nagyon fankin hangzik, mi is jókat derülünk rajta, bár tényleg elég drága volt a jacuzzizós-rénszarvasos ajándéktasak, mindegy, szóval ez azért rejt magában veszélyeket is, mivel alkalomadtán olyan helyekre is be- illetve kiengedheti magát, ahova nem kéne. Erős zár, kulcs, gombos kilincs persze elejét veszi az önmegvalósításnak.
Panka (Pinki) egy igazi hippi, az a fajta, aki nem csak beszél róla, hanem tényleg mindenkit szeret. Az embereket feltétel nékül imádja, a kutyákkal válogatás nélkül kedves, jelenleg két ivartalan kutyával (kan és szuka) él együtt, de szívesen ismerkedik másokkal is. Szeret jókat játszani, birkózni és kergetőzni.
Semmiféle hatalmaskodást nem tapasztaltunk nála, a másik fekhelyét, játékát tiszteletben tartja és már a többiek kajájára sem sakálkodik rá.
Kisállatokhoz fehér zászlóval közelít, a macska hidegen hagyja, elkönyvelte magában valami furcsa felmosóként, amiről jobb nem is beszélni, nem is gondolni rá, a kisebb állatkákat nem bántja (rágcsáló, papagáj), habár nem tuszkoltuk őket a szájába próbaképpen, mindenesetre nem terrorizálja őket.
Panka (Pinki) az a kutya, aki szívesen bújkál a gazdájával a takaróbunki alatt a gondok elől menekülve, akivel lehet lávaátugrósat játszani az ülőgarnitúrán, aki szívesen zsírkrétázna a falra a gyerekekkel, akinek a nap fénypontja, ha rohangálhat körülötted a térdig érő avarban, ha a vasárnap délutáni film alatt az öledbe hajthatja a fejét, te pedig gyengéden vakargatod a füle tövét és szagolgatod a boldogsághormont termelő kutyalábszagát.
Pankának (Pinkinek) hasonlóan gyermeteg igényei vannak, úgy is mint az eszetlen futkározás különösebb koreográfia nélkül, teazsúrozás és homokozózás a többi kutyával, nasizás, labdázás, bármiféle játék (bár a PlayStation-t szerintünk nem tudja rendeltetésszerűen használni, és nem csak azért, mert nincsen hüvelykujja).
Az alap vezényszavakat ismeri, ezen kívül egy-két trükköt már megtanultunk, nagyon szépen behívható, nagyon jó eszű, fogékony és élvezi a tanulást, úgyhogy erősen javasoljuk a képességei kamatoztatását kutyaiskolában, kutyasportban, ami neki és leendő gazdájának is kellően vidám és sikerdús program lesz.
Szobatiszta, dehát ez egy mesekutyánál alap, az egyedüllét szépségeit most tanulja, a szobaboxhoz fokozatosan szoktatjuk. Szépen autókázik, autósboxban csendben számolja a villanyoszlopokat. Irodai környezetben remek asszisztencia, már amennyiben a napi nyolc órás intenzív horkolás és tengerimalachangon álmodás teljesítménynek számít.
Panka (Pinki) örök mesehős marad, ezért olyan gazdát keresünk neki, aki ugyanúgy meglátja benne a fantáziát, mint mi. Aki nem csak egy ebet lát benne, hanem egy csupamosoly kiskutyát, akinek minden vágya, hogy legyen egy saját gazdája, akivel kölcsönösen Pixar-rajzfilmmé tehetik egymás életét."
13 kilogram, színét tekintve a menzás tojásleves és a vadmalac között hezitál, korát tekintve körülbelül egy éves, alánézve szuka, orvosilag ivartalanított, egyébiránt egészséges, mint a makk, a szakáll pedig valószínűleg egy tévedés eredménye, dehát láttunk már szakállas nőt, aki többre vitte sokaknál, úgyhogy nem csúfoljuk vele.
Sötétben, messziről hasonlít egy ír terrierre, közelebb érve a Nicsak, ki beszél Mázlijára hasonlít kicsiben, nagyon közel érve meg kit érdekel, mire hasonlít, hát atomcuki.
Előéletéről nem sokat tudunk, de a mese kedvéért állapodjunk meg abban, hogy egy Szíves Bocsos nyalóka-fáról zuhant le figyelmetlenségből, aztán nem tudott visszamászni- és bumm, így került az egyesülethez.
Nehéz az ilyen kutyákról egyébként bármit is mondani, mert az ember ha csak rágondol a szakállas kis pofájára, legszívesebben eldobna mindent és szaladna, felkapná a tizenhárom kilós kis testét és egérhangon visítva addig ölelgetné, míg a szuszt is kinyomja szegény állatból. Tényleg, láttunk már 2 méteres férfit hanyattfekve gügyögni neki, szóval nehéz mellette tisztességes felnőtt emberként viselkedni, na.
Igazi óvatos optimista, valószínűleg volt azért egy-két rossz élménye a múltban, de nem rendült meg tőlük igazán. Imádja az embereket, mindennek és mindenkinek telipofás vigyorral tud örülni, ha pedig időnként elbizonytalanodik, ugrálva-lapulva ugat, de közben úgy csóvál, hogy néha egyrészt attól félünk, hogy kirepül az ablakon a teljes hátsó testfele és mehetünk le megkeresni, másrészt hogy valami komoly görcsrohamot kapunk a röhögéstől.
Baromira szeretne megfelelni, a papagájketrecet percekig figyelte, majd megállapította, hogy ezeket az érdekesen kicsi kutyákat valószínűleg azért zárták be, mert rosszak voltak, úgyogy folyton azon van, hogy mindent jól csináljon. Persze van benne egy-két vonás, ami tipikusan a csavargó kutyák jellemzője, a nagyrészüket pár nap alatt már elhagyta, de egy-két dolgon azért még finomhangolunk. Szép lassan megérti, hogy az asztalon lévő dolgok azért vannak az asztalon, hogy a kutyák ne érjék el, és ez arra az esetre is érvényes, ha elérik. Öt nap alatt is szép eredményt ért el, mostmár nem lendületből tehénkedik fel a konyhaasztalra, hanem előtte körülnéz, vajon látjuk-e.
A jó hír, hogy elképesztően tanulékony és együttműködő, így nem lesz nehéz kinevelni belőle a self-service üzemmódot, cserébe rengeteg jópofa dologra lehet megtanítani a tarotkártya-vetéstől a csekkbefizetésig, relatíve kevés energiabefektetéssel.
Persze minden szentnek maga felé hajlik a hüvelykujjmentes, enyves kis mancsa, nemkülönben Pinkinek is, az egyetemes tudását nyilván felhasználja a saját céljaira is. A kilincs működési elvére hamar rájött és a megszerzett tudást elég önkényesen is alkalmazza, úgy is mint gardróbszobába önbeengedés, ablakba felülés, karácsonyi ajándékok összetaposása, illetve a reggeli levegőzés után kertből önmagát bebocsájtás. Ez elsőre nagyon fankin hangzik, mi is jókat derülünk rajta, bár tényleg elég drága volt a jacuzzizós-rénszarvasos ajándéktasak, mindegy, szóval ez azért rejt magában veszélyeket is, mivel alkalomadtán olyan helyekre is be- illetve kiengedheti magát, ahova nem kéne. Erős zár, kulcs, gombos kilincs persze elejét veszi az önmegvalósításnak.
Panka (Pinki) egy igazi hippi, az a fajta, aki nem csak beszél róla, hanem tényleg mindenkit szeret. Az embereket feltétel nékül imádja, a kutyákkal válogatás nélkül kedves, jelenleg két ivartalan kutyával (kan és szuka) él együtt, de szívesen ismerkedik másokkal is. Szeret jókat játszani, birkózni és kergetőzni.
Semmiféle hatalmaskodást nem tapasztaltunk nála, a másik fekhelyét, játékát tiszteletben tartja és már a többiek kajájára sem sakálkodik rá.
Kisállatokhoz fehér zászlóval közelít, a macska hidegen hagyja, elkönyvelte magában valami furcsa felmosóként, amiről jobb nem is beszélni, nem is gondolni rá, a kisebb állatkákat nem bántja (rágcsáló, papagáj), habár nem tuszkoltuk őket a szájába próbaképpen, mindenesetre nem terrorizálja őket.
Panka (Pinki) az a kutya, aki szívesen bújkál a gazdájával a takaróbunki alatt a gondok elől menekülve, akivel lehet lávaátugrósat játszani az ülőgarnitúrán, aki szívesen zsírkrétázna a falra a gyerekekkel, akinek a nap fénypontja, ha rohangálhat körülötted a térdig érő avarban, ha a vasárnap délutáni film alatt az öledbe hajthatja a fejét, te pedig gyengéden vakargatod a füle tövét és szagolgatod a boldogsághormont termelő kutyalábszagát.
Pankának (Pinkinek) hasonlóan gyermeteg igényei vannak, úgy is mint az eszetlen futkározás különösebb koreográfia nélkül, teazsúrozás és homokozózás a többi kutyával, nasizás, labdázás, bármiféle játék (bár a PlayStation-t szerintünk nem tudja rendeltetésszerűen használni, és nem csak azért, mert nincsen hüvelykujja).
Az alap vezényszavakat ismeri, ezen kívül egy-két trükköt már megtanultunk, nagyon szépen behívható, nagyon jó eszű, fogékony és élvezi a tanulást, úgyhogy erősen javasoljuk a képességei kamatoztatását kutyaiskolában, kutyasportban, ami neki és leendő gazdájának is kellően vidám és sikerdús program lesz.
Szobatiszta, dehát ez egy mesekutyánál alap, az egyedüllét szépségeit most tanulja, a szobaboxhoz fokozatosan szoktatjuk. Szépen autókázik, autósboxban csendben számolja a villanyoszlopokat. Irodai környezetben remek asszisztencia, már amennyiben a napi nyolc órás intenzív horkolás és tengerimalachangon álmodás teljesítménynek számít.
Panka (Pinki) örök mesehős marad, ezért olyan gazdát keresünk neki, aki ugyanúgy meglátja benne a fantáziát, mint mi. Aki nem csak egy ebet lát benne, hanem egy csupamosoly kiskutyát, akinek minden vágya, hogy legyen egy saját gazdája, akivel kölcsönösen Pixar-rajzfilmmé tehetik egymás életét."
2015-ben gazdisodott. Bebuktuk a picsába. Azóta is kurvarossz.