"Kathy (aki nálunk a Nínó névre hallgat) 2015. június 10-én látta meg a napvilágot. Illetve olyasmi, nem tudjuk pontosan, merthogy a magyar ugar szülte őt, mint a híres narancsot meg az úttörőtábort. Mindegy is a mikor, ő sem emlékszik rá- mivel süket volt, mint az ágyú, vak, mint a komondor és csipogott, mint a csipilabda fénykorában- úgyhogy nekünk sem fontos.
A Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány (www.fuzallatvedelem.hu) mentette őt testvéreivel és anyukájával együtt Kazincbarcikáról, ideiglenes jelleggel pedig mi vigyázunk rá.
A kiccsalád mentéséről készült album itt található:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.707026556087041.1073742793.235003573289344&type=3
Lényeg, hogy 9 hetes körüli kisleány, fekete fülétől a farkáig, mellkasán egy apró, de tényleg apró fehér foltocskával, amit negyed óráig mostam nedves szivaccsal, mert azt hittem, hogy kosz. Jár hozzá két sátorvászonra emlékeztető fülecske, ami negyven háztömbről képes érzékelni a táposzsák zörgését, méghozzá vérfagyasztó pontossággal, valamint négy mancs, amik méretük alapján sehogyan sem passzolnak a kiskutya többi alkatrészéhez, úgyhogy keressük jogos tulajdonosukat. Ja, meg a farok, ami egyelőre mint állapotjelző funckionál (alszik- nem mozog, ébren van-csóvál), kommunikációs jellegét tekintve olyan, mint a nagymama a fészbúk előtt, aranyos, szeretjük, de senki sem érti, mit akar mondani.
Szóval márkáját tekintve igazi, magyar, termelői labdrador-vizsla-kenyérpirító-rubikkocka keverék, okos, fekete gombszemecskékkel és csinos mazsolaorral, sok bajuszkezdeménnyel, amik úgy szúrnak, mint a kaktusz, és ha az ember hozzáér, hétrét görnyed a röhögéstől (ellentétben a kaktusszal).
Jólvan, tudjuk, minden 10 hetes kiskutya gigacuki, de Kathy (nálunk ugye Nina, nünü, Nana, Teddle, Gyereonnan, Hagyjáltakarítani) igenis kiemelkedik a tömegből, mert ő egy kis fekete szeretemgombóc, és még a legbozontosabb szemöldökű, felsőtagozatos matektanár Marika néni sem találna rajta egy porcikát sem, amit lehet nem imádni, és ha megeszi a dolgozatot, attól még simán ötöst kap a gyerek. Mert cuki. Ennyi.
Dolgozatot még nem evett, ellenben telefontöltőt és gyapjúszőnyeget igen, mégpedig azért, mert 10 hetes kölyökkutya, és lássuk be, a non-stop cukiskodáson, az evésen, alváson és ujjpercrágcsáláson kívül nagyjából ez az összes dolga. A jó hír, hogy a rosszalkodásról nagyon szépen le lehet beszélni, elég egy rászólás és őszinte döbbenettel a szemében zuttyan a popójára- feltéve persze ha az ember kibírja vihogás nélkül, ahogy a vele megegyező méretű gumipapuccsal oson (értsd: trappol) a kert felé.
A fogzósrágástól és a szájában elhelyezkedő minimál cápafogsortól eltekintve kizárólag jó tulajdonságai vannak, úgy is mint a puhaság, a babahájasság, a jólviselkedni akarás és a közepes aktivitás, úgyhogy nem feltétlenül csak tájfutópartnerként, flyball világbajnokként vagy sprintkutyaként tudjuk elképzelni a jövőjét. Ha létezik olyan, hogy nagybetűs Családi Kutya, akor az Kathy. Az idegenekkel eleinte szégyenlős, pár méterről rebegteti csak az alig kinőtt szempilláit, aztán viszont boldogan és a világegyetemben létező legnagyobb természetességgel mászik az ember ölébe és alszik el körülbelül 7 másodperccel később, válogatott pózokban (helyszínen kipróbálható).
Oké, kölyökkutya, beszéljünk a piszkos dolgokról: természetes adottsága és igénye a szobatisztaság, kertbe kirakva némi csodálkozás után ügyesen pipil, ügyesen mindentcsinál, odabent nem jut eszébe, ha mégis, akkor valószínűleg elaludtam a kádban, vagy a kanapén, vagy a folyosón, és nem tudott szólni. Ismerős helyen üzembiztosan működik. Kicsi még, úgyhogy a szobatisztaság fogalmát ruganyosan kell kezelni, ha otthon hagyod 6 órára, mert a Friday’s-ben féláron adják a New York Stripet, akkor be fog pisilni.
Kutyákkal sincs gondja (miért lenne), fogadott bátyjával jókat hancúrozik, utána meg úgy csinál, mint a kocsma biciklije, falhoz támasztod, aztán egyszercsak eldől. Amint odaérünk az oltási programjával, oviba is fog járni, addig pedig itthon tanul- a klikkerrel természetesen már megismerkedett, egyelőre a szobatisztaságra és a boxban ellébecolásra koncentrálunk, emellett folyamatosan bevezetjük az egyensúly- és koordinációs gyakorlatokkat, a kézkövetést, behívást és az alapvető vezényszavakat (ül, fekszik, gyere, főzzél húslevest). Az egyedülléthez fokozatosan szoktatjuk.
Minden szempontból tökéletes kiskutya, csak egy tökéletes család, gazdi, kanapé hiányzik az életéből. Mi is tökéletesek vagyunk persze, de nálunk nem maradhat, mert egy csomó, hozzá hasonló zsírgombócot kell még megmenteni, akiket unintelligens honfitársaink ezresével hagynak megszületni és tesznek utcára (őket innen is csókoltatjuk egy lámanyálas szívlapáttal)."
A Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány (www.fuzallatvedelem.hu) mentette őt testvéreivel és anyukájával együtt Kazincbarcikáról, ideiglenes jelleggel pedig mi vigyázunk rá.
A kiccsalád mentéséről készült album itt található:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.707026556087041.1073742793.235003573289344&type=3
Lényeg, hogy 9 hetes körüli kisleány, fekete fülétől a farkáig, mellkasán egy apró, de tényleg apró fehér foltocskával, amit negyed óráig mostam nedves szivaccsal, mert azt hittem, hogy kosz. Jár hozzá két sátorvászonra emlékeztető fülecske, ami negyven háztömbről képes érzékelni a táposzsák zörgését, méghozzá vérfagyasztó pontossággal, valamint négy mancs, amik méretük alapján sehogyan sem passzolnak a kiskutya többi alkatrészéhez, úgyhogy keressük jogos tulajdonosukat. Ja, meg a farok, ami egyelőre mint állapotjelző funckionál (alszik- nem mozog, ébren van-csóvál), kommunikációs jellegét tekintve olyan, mint a nagymama a fészbúk előtt, aranyos, szeretjük, de senki sem érti, mit akar mondani.
Szóval márkáját tekintve igazi, magyar, termelői labdrador-vizsla-kenyérpirító-rubikkocka keverék, okos, fekete gombszemecskékkel és csinos mazsolaorral, sok bajuszkezdeménnyel, amik úgy szúrnak, mint a kaktusz, és ha az ember hozzáér, hétrét görnyed a röhögéstől (ellentétben a kaktusszal).
Jólvan, tudjuk, minden 10 hetes kiskutya gigacuki, de Kathy (nálunk ugye Nina, nünü, Nana, Teddle, Gyereonnan, Hagyjáltakarítani) igenis kiemelkedik a tömegből, mert ő egy kis fekete szeretemgombóc, és még a legbozontosabb szemöldökű, felsőtagozatos matektanár Marika néni sem találna rajta egy porcikát sem, amit lehet nem imádni, és ha megeszi a dolgozatot, attól még simán ötöst kap a gyerek. Mert cuki. Ennyi.
Dolgozatot még nem evett, ellenben telefontöltőt és gyapjúszőnyeget igen, mégpedig azért, mert 10 hetes kölyökkutya, és lássuk be, a non-stop cukiskodáson, az evésen, alváson és ujjpercrágcsáláson kívül nagyjából ez az összes dolga. A jó hír, hogy a rosszalkodásról nagyon szépen le lehet beszélni, elég egy rászólás és őszinte döbbenettel a szemében zuttyan a popójára- feltéve persze ha az ember kibírja vihogás nélkül, ahogy a vele megegyező méretű gumipapuccsal oson (értsd: trappol) a kert felé.
A fogzósrágástól és a szájában elhelyezkedő minimál cápafogsortól eltekintve kizárólag jó tulajdonságai vannak, úgy is mint a puhaság, a babahájasság, a jólviselkedni akarás és a közepes aktivitás, úgyhogy nem feltétlenül csak tájfutópartnerként, flyball világbajnokként vagy sprintkutyaként tudjuk elképzelni a jövőjét. Ha létezik olyan, hogy nagybetűs Családi Kutya, akor az Kathy. Az idegenekkel eleinte szégyenlős, pár méterről rebegteti csak az alig kinőtt szempilláit, aztán viszont boldogan és a világegyetemben létező legnagyobb természetességgel mászik az ember ölébe és alszik el körülbelül 7 másodperccel később, válogatott pózokban (helyszínen kipróbálható).
Oké, kölyökkutya, beszéljünk a piszkos dolgokról: természetes adottsága és igénye a szobatisztaság, kertbe kirakva némi csodálkozás után ügyesen pipil, ügyesen mindentcsinál, odabent nem jut eszébe, ha mégis, akkor valószínűleg elaludtam a kádban, vagy a kanapén, vagy a folyosón, és nem tudott szólni. Ismerős helyen üzembiztosan működik. Kicsi még, úgyhogy a szobatisztaság fogalmát ruganyosan kell kezelni, ha otthon hagyod 6 órára, mert a Friday’s-ben féláron adják a New York Stripet, akkor be fog pisilni.
Kutyákkal sincs gondja (miért lenne), fogadott bátyjával jókat hancúrozik, utána meg úgy csinál, mint a kocsma biciklije, falhoz támasztod, aztán egyszercsak eldől. Amint odaérünk az oltási programjával, oviba is fog járni, addig pedig itthon tanul- a klikkerrel természetesen már megismerkedett, egyelőre a szobatisztaságra és a boxban ellébecolásra koncentrálunk, emellett folyamatosan bevezetjük az egyensúly- és koordinációs gyakorlatokkat, a kézkövetést, behívást és az alapvető vezényszavakat (ül, fekszik, gyere, főzzél húslevest). Az egyedülléthez fokozatosan szoktatjuk.
Minden szempontból tökéletes kiskutya, csak egy tökéletes család, gazdi, kanapé hiányzik az életéből. Mi is tökéletesek vagyunk persze, de nálunk nem maradhat, mert egy csomó, hozzá hasonló zsírgombócot kell még megmenteni, akiket unintelligens honfitársaink ezresével hagynak megszületni és tesznek utcára (őket innen is csókoltatjuk egy lámanyálas szívlapáttal)."
2015-ben gazdisodott.