"Egész gyerekkorodban azzal idegelted a szüleid, hogy ANNYIRA szeretnél egy tasmán ördögöt, vagy egy repülőkutyát? Minden szülinapodra valami kimondhatatlan nevű vadállatot kértél? Jó hírünk van: Az Ebremény Kutyavédő Egyesület most ad neked egyet, ráadásul teljesen legálisan tarthatod, ugyanis hivatalosan kutyának minősül. Szerintünk csak sötétben, messziről és akkor is csak pár másodpercig, de ez most mindegy.
Szóval van nekünk egy elvilegkutyánk, akiért az Attenborough-stáb vaskos dollárkötegeket tenne le a morzsás ebédlőasztalunkra, és aki fizikai paramétereit tekintve körülbelül 7 hetes, fekete, félhosszú vattaszőrű és ha nagy lesz- egészen pontosan közepes testű-, fiú lesz.
Na persze az élet nem csak játék és mese, Noelnek (aki itthon rendkívül beszédes nevekre is hallgat egyébként, úgy is mint Taz, La Cucaracha, Gremlin, et cetera) nem indult parádésan az élete. Nem raktuk ki a tizenkettes karikát már az elején, úgyhogy elég az hozzá, hogy egy budapesti aluljáróban szedték össze egy hajléktalantól. Férges volt, bolhás volt, korpás volt, puffadt volt, akár egy rendkívül olcsó strandlabda, nem volt éppen szalonkondícióban, na. Mondjuk benne ez szerencsére nem hagyott különösebb nyomot, olyannyira nem, hogy összeszedése után pár órával a kutya elképesztő evolúcióját bizonyítandó fejhangon kezdett ordítani, hogy mi márpedig azonnal biztosítsuk a kanapéra való feljutását, különben éjszaka a szánkba pisil(-ne, ha az ágyra fel tudna jutni, de hála a jó istennek nem tud. Még.).
Alap paramétereiben teljesen normális kiskutya, meggyőződése, hogy neki mindent lehet, neki mindenre szüksége van és mindenkit végtelen boldogsággal tölt el, ha az orrát harapdálja vadállati fejjel háromnegyed órán át. Mondjuk utóbbiban igaza lehet, mert egészen sok emberen kipróbáltuk és még nem volt olyan, aki kibírta volna visítva-hörögve röhögés nélkül. Ja, és minden az övé, ami leesett a földre, amit valaki elhagyott, ami ráborult, ahova beesett, vagy amivel bármiféle kontaktusba lépett, esetleg még nem lépett, de fog. Azért egy falat valamiért szívesen cserél bármit. Bármit IS.
Rengeteget segít a takarításban, például amíg a partvistól elfordulsz a kislapátig, addigra magára pakolja az összes összegyűjtött porcicát és precíz gabonakörökbe rendezi a kenyérmorzsát ezenkívül kérés nélkül is melegen tartja a kanapét, vigyáz az alakodra és megeszi a vacsorád feléd és ha beülsz egy könyyvel a fürdőkádba, a legnagyobb természetességgel kucorodik a földre lehányt pizsamádba/fürdőköntösödbe.
A szobatisztaságot most tanulja, a koncepciót érti, de korának megfelelően 4XS-es hólyaggal rendelkezik, így leendő gazdájának nem árt, ha egy gyorsreagálású egységben szerezte élettapasztalatát.
Az alapfeladatokat tanulgatja, a kunyerálást már tizes szinten műveli, de egyébként ülni, hanyattborulni is remekül tud, a fekvéssel sincs gondja, mondjuk vezényszóra még nem mindig sikerül.
Olyan gazdit keres, aki tisztában van egy kölyök kutya felnevelésének nehézségeivel, olcsón szeret cipőt vásárolni, nem kötik érzelmek az apróbb tárgyakhoz és gyűlöl mindent, ami porcelán."
Szóval van nekünk egy elvilegkutyánk, akiért az Attenborough-stáb vaskos dollárkötegeket tenne le a morzsás ebédlőasztalunkra, és aki fizikai paramétereit tekintve körülbelül 7 hetes, fekete, félhosszú vattaszőrű és ha nagy lesz- egészen pontosan közepes testű-, fiú lesz.
Na persze az élet nem csak játék és mese, Noelnek (aki itthon rendkívül beszédes nevekre is hallgat egyébként, úgy is mint Taz, La Cucaracha, Gremlin, et cetera) nem indult parádésan az élete. Nem raktuk ki a tizenkettes karikát már az elején, úgyhogy elég az hozzá, hogy egy budapesti aluljáróban szedték össze egy hajléktalantól. Férges volt, bolhás volt, korpás volt, puffadt volt, akár egy rendkívül olcsó strandlabda, nem volt éppen szalonkondícióban, na. Mondjuk benne ez szerencsére nem hagyott különösebb nyomot, olyannyira nem, hogy összeszedése után pár órával a kutya elképesztő evolúcióját bizonyítandó fejhangon kezdett ordítani, hogy mi márpedig azonnal biztosítsuk a kanapéra való feljutását, különben éjszaka a szánkba pisil(-ne, ha az ágyra fel tudna jutni, de hála a jó istennek nem tud. Még.).
Alap paramétereiben teljesen normális kiskutya, meggyőződése, hogy neki mindent lehet, neki mindenre szüksége van és mindenkit végtelen boldogsággal tölt el, ha az orrát harapdálja vadállati fejjel háromnegyed órán át. Mondjuk utóbbiban igaza lehet, mert egészen sok emberen kipróbáltuk és még nem volt olyan, aki kibírta volna visítva-hörögve röhögés nélkül. Ja, és minden az övé, ami leesett a földre, amit valaki elhagyott, ami ráborult, ahova beesett, vagy amivel bármiféle kontaktusba lépett, esetleg még nem lépett, de fog. Azért egy falat valamiért szívesen cserél bármit. Bármit IS.
Rengeteget segít a takarításban, például amíg a partvistól elfordulsz a kislapátig, addigra magára pakolja az összes összegyűjtött porcicát és precíz gabonakörökbe rendezi a kenyérmorzsát ezenkívül kérés nélkül is melegen tartja a kanapét, vigyáz az alakodra és megeszi a vacsorád feléd és ha beülsz egy könyyvel a fürdőkádba, a legnagyobb természetességgel kucorodik a földre lehányt pizsamádba/fürdőköntösödbe.
A szobatisztaságot most tanulja, a koncepciót érti, de korának megfelelően 4XS-es hólyaggal rendelkezik, így leendő gazdájának nem árt, ha egy gyorsreagálású egységben szerezte élettapasztalatát.
Az alapfeladatokat tanulgatja, a kunyerálást már tizes szinten műveli, de egyébként ülni, hanyattborulni is remekül tud, a fekvéssel sincs gondja, mondjuk vezényszóra még nem mindig sikerül.
Olyan gazdit keres, aki tisztában van egy kölyök kutya felnevelésének nehézségeivel, olcsón szeret cipőt vásárolni, nem kötik érzelmek az apróbb tárgyakhoz és gyűlöl mindent, ami porcelán."
2017-ben gazdisodott.